Szentjánosbogarak világítják meg a macskaköves utat, melyen néha végig gördült egy Ford vagy egy Dodge. Egy nő lassan sétált lefelé az utcán, a fülledt levegőt már megszokta. A szúnyogok rajzanak, s a magnólia szédítő illatot áraszt magából. A párkányon lévő virágok lefelé hajlanak az árnyak felé, ahol a háború áldozatainak szellemei húzzák meg magukat.
A folyó lágyan nyaldossa a korhadt fát és köveket, az Ann utca 21-szám lévő kert aljában. A távolban zene hallatszódik, fecsegés, és irritáló kacagás egy vendégtől, aki kicsit többet ivott a kelleténél. És ha egy kicsit oldalrabillenti a fejét, látja, hogy mi történik.
Ha tudta volna, hogy mit kell keresnie, azonnal kiszúrja a dolgot. Látta volna, ahogy egy gőgös fiatal ember átnyújt egy üzenetett egy fiatal barna hajú nőnek, aki aranyra lakkozott körmei között egy cigarettát szorongat. A szemében tűz ég, a bőre olyan, mint a porcelán; a vörösre rúzsozott ajka kacér mosolyra húzódik. A haja, a ruhája és a cipője is a 1929-es divatnak megfelelően lett kiválasztva.
A pár osztozik egy szenvedélyes pillantáson, majd a hosszú, arany ujjak az üzenet után nyúlnak, majd miután elrejtette a kabátjába, új kéz bukkan elő — Mr. Hayworthé, ami könnyed mozdulattal csúszik a nő derekára. Elkapja a tekintetét, majd belegondol, hogy miként kell a vendégségben viselkedni. Mennyaszonnyként be kell vetnie a bájait, kedvesnek kell lennie mindenkihez. A férfira néz aki közelebb húzza magához, és a következőket mondja egy velük szembenálló párnak:
- Szeretném bemutatni a feleségem...
És ez az oka, hogy néhány rövid órán belül Annabell Hayworth a márványpadlón fog feküdni egy golyóval a hasában, és a vér ezerfelé fog csörgedezni a szép, drága ruháján.
AJÁNLOM AZ OLDALT
